SZOMBATI IMAKÖZÖSSÉG
SZOMBATI IMAKÖZÖSSÉG:
Bemutató és hívogató
Írta: REZSŐ ENIKŐ
AZ IMAKÖZÖSSÉG MEGALAKULÁSA
A 2021 februári evangélizációt követően, az akkor még kezdetleges kis közösség úgy érezte, hogy nem „véletlenül” intézte úgy az Úr az útjainkat, hogy egyáltalán hírt kapjunk az evangélizációról, aztán, hogy csatlakozni tudjunk. Ott motoszkált a szívünk mélyén, kimondva vagy kimondatlanul, hogy nem csak az evangélizáció három napjára szólt ez a találkozó.
Valami célból létre hozta, megszervezte az Úr ezt a zoom-os együttlétet. Akkor még nem láttuk tisztán a célt, de erős volt a vágy arra nézve, hogy egy héten egyszer továbbra is gyűljünk össze az Ige köré és imádkozzunk. Az evangélizáció után szinte naponta, csak úgy röpködtek az e-mailek, sms-ek egymás felé, biztattuk, bátorítottuk egymást. Szárnyakat kaptunk.
Csendességeinkben megértettük az Ige alapján, hogy az imádság, a háttérszolgálat ugyanolyan fontos, mint amit a frontharcosok végeznek elől. Egyre inkább kristályosodni látszott, hogy mi végre is hívta el az Úr ezt az imaközösséget.
Szívünkre nehezedett az Ezékiel 22:30, ahol Isten azt mondja:
„Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállna a résre színem elé az országért, hogy ne pusztítsam el, de nem találtam.”
Az Igét megértve, valamennyien egy szívvel cselekedni is akartuk. Az ézsaiási lelkülettel ott volt a szívünkben a megértett Igének való engedelmesség és elhatározás: „Itt vagyok, engem küldj!” Rajtam kezd, Uram!
KÜLDETÉSÜNK
fő irányelvének az imádságot tartjuk, bűnbánattal és hálaadással megállni az Úr előtt. Bűnbánattal azért, mert látjuk alkalmatlan, méltatlan voltunkat. Hálaadással azért, hogy mindezek ellenére megengedte az Úr, hogy szolgálatába állhassunk.
Küldetésünknek tartjuk imádkozni:
- magyar nemzetünk ÉBREDÉSÉÉRT
- az evangélium terjedéséért szerte a világban
- saját magunk megújulásáért
- lelkészek, szolgálók, megfáradt, elbukott testvéreink megújulásáért
- megpróbáltatások alatt lévőkért, betegekért
AZ IMAKÖZÖSSÉG CÉLJA:
Isten népének megújulása, megerősödése, hitben való épülése, növekedése, életünk minden területére kihatva, ahogy a Júdás levele 20-ban olvassuk: „ épüljetek szentséges hitetekben…”
MIKOR TARTJUK AZ IMAKÖZÖSSÉGI ALKALMAKAT?
Hétről hétre szombatonként találkozunk, eddig még egy alkalmat sem kellett kihagyni. Nyáron, magyarországi idő szerint, 18 órakor gyűlünk össze, ősztől nyárig pedig 16 órai kezdettel.
KIK TARTOZNAK AZ IMAKÖZÖSSÉGBE?
Hisszük, hogy nem emberi szervezkedés, ügyeskedés folytán kerül be valaki az imaközösségbe. Itt vannak, vagy lesznek mindazon Testvérek, akiket az Úr ide terelgetett,vagy terelgetni fog ezután.
Hálát adunk Istennek, hogy országhatárokat átívelve összegyűjtötte az Ő báránykáit ugyanazon legelőre, az élő Ige köré, kicsiket és nagyokat, családosokat és (még) egyedülállókat, fiatalokat és a „már régebb óta fiatalokat” egyaránt, egységet és szeretetet munkálva közöttünk.
Áldott lehetőség az élő, online alkalom azon testvéreink számára is, akik valamilyen oknál fogva akadályoztatva vannak, akár betegség miatt, akár ha egyéb átmeneti korlátozottság miatt nem tudnak eljutni a saját gyülekezetükbe.
Mindegyikünknek megvan a saját kis történetünk, hogy kit-hogyan terelgetett a HÁIHA-ba az Úr, ahogy a közösségen belül megmutatta azt is, hogy kinek-kinek mi legyen a feladata, akár az egymás felé való szolgálatban, akár a világ magyarsága felé. Tesszük ezt örömmel mindamellett, hogy valamennyiünknek van saját, fizikai gyülekezete, szolgálata is.
ISMERIK-E FIZIKÁLISAN EGYMÁST A TAGOK?
Többen is be tudnánk számolni arról, hogy csodával határos módon hányszor tervezett már meg az Úr sok személyes találkozást, úgy ahogy nem is sejtettük volna. Csak egy példát említek. Vasárnap lévén elmentek a Testvérek a helyi gyülekezetükbe, és mit adott az Úr? Ott összetalálkoztak szintén a HÁIHA-hoz is tartozó Testvérekkel, akik éppen azon a vasárnapon ott voltak vendégségben valakinél…
A közös személyes HÁIHA „világtalálkozó” áldásait is megtapasztalhattuk Isten kegyelméből, ugyanis 2022 őszén egy hosszú csendeshétvégét tölthetett együtt a közösség, 2023 nyarán pedig öt napon át figyeltünk közösen Isten szavára és örültünk a testvéri közösségnek.
Most pedig szeretném kicsit részletesebben is bemutatni:
HOGYAN IS NÉZ KI EGY-EGY SZOMBATI IMAKÖZÖSSÉG?
Online imaközösség lévén, úttörő munkát jelent, hogy amennyire csak lehet, olyanok legyen az alkalmak, mint amikor ténylegesen ott ülünk a saját gyülekezetünkben, egy-egy imaközösségen. Így alakult ki az, hogy az alkalmak elején név szerint köszöntjük egymást, van egy 10-15 perc kötetlen beszélgetés. Utána harangozás következik, annak a gyülekezetnek a harangját „húzzuk meg”, ahonnan a szolgálattevő lelkipásztor éppen van.
A közösségben újjászületett, élőhitű lelkipásztorok szolgálnak fáradhatatlanul, amiért nagyon hálásak vagyunk az Úrnak, és ezúton is köszönetet mondunk Nekik is.
A harangozást követően pedig közös énekléssel dicsérjük az Urat, lassan azt is megtanultuk hogyan lehet zoom-on (is) közösen énekelni.
Ezután az igei szolgálat következik. Már a kezdetektől kialakult az, hogy az imaközösség előtt volt igei szolgálat is, hitmélyítő alkalomként. Minden hónapban van egy-egy témakör, ami mentén gondolkodunk, imádkozunk.
A végén közös énekléssel, imádsággal és áldással imaközösségre megyünk, ahol a fentebb említett imatémákért könyörgünk.
És mivel már a kezdet kezdetén voltak különböző imatémáink, később pedig hétről hétről újabb és újabb imakéréseket hoztak a Testvérek, – felbuzdulva egymás hitén – így indult útjára, ezeket az imakéréseket egy csokorba szedve – tavaly áprilisban a Hósen-Imalista, ahol név szerint személyekért és ügyekért imádkozunk, így hordozva közösen egymás terhét.
Ennek kialakulásáról bővebb információt találnak a Testvérek a Hósen-Imalista menüpont alatt.
HÁLAADÁS ÉS BUZDÍTÁS
Levetett saruval és hálaadással vagyunk az Úr felé, mert az Ő irgalmassága folytán sok csodát engedett megélnünk. De hálával emlékezünk meg azon meghallgatott imádságokról is, amikor Isten máshogy hallgatta meg, mint ahogy mi kértük.
A 451. Dicséret sorai jutnak eszembe: Száma nincsen, Uram, jótéteményidnek…
A Zsoltárokban többször olvasunk arról, amikor Isten népe megállt, csendet (Szelát) tartott és megemlékezett Isten tetteiről. Mi is ezt tesszük és erre buzdítjuk a Testvéreket is a 103. Zsoltár szavaival:
„Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.”
Sajnos hajlamosak vagyunk megfeledkezni Isten tetteiről, csodáiról, ezért szükséges, hogy emlékeztessük első sorban magunkat, aztán a Testvéreinket is, hogy meg ne restüljünk hálát adni.
Az Úr Jézus több példázatot is mondott arról, hogy az imádságban legyünk hűségesek, kitartóak, állhatatosak. Igen, ez adott esetben akár áldozathozatallal is jár, erre erőt, időt kell szánni. De amikor valaki azt tapasztalja, hogy: „itt az Isten köztünk, jertek Őt imádni”, akkor nemigen nézi az ember az órát… De ugyan, mi az a pár óra, amit mi egy-egy napból „feláldozunk”, ha egyáltalán áldozunk, ahhoz képest, hogy Isten a legdrágábbat áldozta fel, adta oda értünk, helyettünk és miattunk!
Drága Testvérek! Ha valakit Isten Lelke arra indít, hogy eljöjjön és részt vegyen alkalmainkon, hogy időt töltsön Isten jelenlétében, testvéri közösségben, és van erre lehetősége, nagy szeretettel hívjuk és várjuk!
Végezetül pedig:
„Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni.” Kolossé 4,2
