HÁIHA 3. LELKÉSZI CSENDESHÉT
Béthel Református Konferenciaközpont,
Hármaspatak 2026. Április 7-11.
Kitüntetés, öröm, kiváltság, hogy a HÁIHA közösségünk 3-ik alkalommal szervezhette meg a Lelkészi csendeshetet – hálaadással az ÚRnak. Testvérek, különös kegyelme az Úrnak, hogy immár a HÁIHA 3. lelkészhetét is megszervezhettük!
Amikor ennek a szervezését elkezdtük anno, az indító ok az volt, hogy hogyan köszönjük meg lelkészeinknek azt, hogy folyamatosan szolgálnak (beosztás szerint alkalomszerűen, vagy állandóan) a HÁIHA közösségünkben, s ez az elsődleges cél azóta nem változott.
Feltöltődésre is szükség van, nem csak ’non-stop’ szolgálatra. Ezért ezt látta jónak a Szervezőbizottságunk, s egész közösségünk, hogy évente 1x rendezünk, és szervezünk olyan hetet, ahol lelkészeink nem szolgálnak, hanem feltöltődnek, és pihennek.
Kinőtte már magát ez, s olyan igazi műhellyé vált, ahol lelkészeink rendkívül értékes előadásokat (sokszor hiánypótlókat), s beszélgetéseket hallhatnak, vehetnek részt benne, hogy nagyon minőségi hétnek mondhatóak ezek az alkalmak. Kinőtte magát abban az értelemben is, hogy immár a HÁIHA-n kívüli lelkészek is sorra csatlakoznak.
Ezt folytattuk idén is, és az Úr vezetésére hagyatkozva: ezeket, ahogy tudjuk: mélyíteni. Valóban legyen egy hely, egy hét, ahol lelkészeink feltöltődnek, találkoznak, és az Ige mellett együtt tudnak leborulni a mi drága Urunk előtt, és dicsőíteni.
Az idei, 2026-os esztendőben immár a 3. lelkészhetet szerveztük meg (HÁIHA munkatársainkkal együtt):
A csendeshét igei vezetője volt: VISKY ISTVÁN református lelkipásztor testvérünk, és nagy örömünkre szolgál, hogy 6 alkalmas sorozatot (!) tartva, ezen a csendeshétvégén közöttünk szolgált, s mintegy keretet adva az egész hétnek BERKE SÁNDOR református lelkipásztor testvérünk nyitotta témafelvezetővel, és nyitó áhitattal a hetet, majd ugyancsak ő zárta úrvacsorás záróalkalom keretében a hetet – összegezve is egyben azt.
A téma valahol hiánypótló, valahol provokatív, de mindenképpen gondolkodásra készteti a hívő embert. A Gonoszról beszéltünk, s jóllehet az első kérdés az jön fel az emberben, hogy kell-e nekünk erről beszélni? – de a címet látván, rögtön megnyugodhatunk, hogy a cél ez végső soron: a szabadítás lehetőségei. Milyen praktikákat képes a Szétszóró művelni? Tudjuk-e? Kell-e tudnunk? És amikor egy-egy előadásban rádöbbenhettünk, hogy hoppá ez velem is megesett, és rengeteg szituációt felismerhettünk a saját magunk életéből, akkor biza’ mozgattuk a fejünk igenlően hogy erről igenis helye van, és nagyon fontos beszélni.
Hálaadás az alkalmakért, azért, hogy az Úr ezt a témát bízta Visky István lelkipásztor testvérünkre, hálaadás nemcsak az alkalmakért, hanem a sok beszélgetésekért, műhelymunkákért, lelki-, és egyéni beszélgetésekért.
Hálaadás mindezért a mi drága Urunknak.
Örömmel és hálaadással bocsátjuk a sorozatot a nagyközönség elé, kérve a mi drága Urunkat, hogy ebben is tudjon a hívő nép tanulni, fejlődni, felismerni, előbbrelépni, és az engedelmesség útján újabb és újabb ismereteket szerezni.
A sorozatban ezeket a szolgálatokat fogjuk tudni visszanézni, visszahallgatni:
Berke Sándor: Két út áll előttem (témafelvezető)
1. Visky István: A Gonosz, mint hiány – a hiány és a ‚creatio ex nihilo’ kockázata
2. Visky István: A Gonosz, mint a jelenlét hiánya – a távolság, mint halál: hol lakik az ördög?
3. Visky István: A Gonosz, mint Sátán – a vád és az útitárs kérdése
4. Visky István: Miért van rossz, ha Isten jó? – a szenvedés misztériuma
5. Visky István: Ne álljatok ellen a Gonosznak – a nem-cselekvés, mint a kegyelem alapja
6. Visky István: A Lélek fegyverei – a győzelem egyetlen lehetősége
Berke Sándor: A kardot tartó Isten népének győzelme (úrvacsorás záróalkalom)