Lelkész csendeshétvége 2024 Kunhegyes 2. nap

Visky István: A GONOSZ IDŐ (2024.04.05) – sorozat 3/2.

Izgatottan és lelkesedve érkeztünk meg a lelkészi csendes hétvégére feleségemmel Tímeával és a kisfiammal Dáviddal. Urunk a legjobbkor hozta elénk ezt a hétvégét, mert látta mennyire szükségünk van a testi-lelki pihenésre. Izgatottságomat fokozta, hogy a legtöbb testvéremmel személyesen még nem találkoztam, s ilyenkor mindig ott van annak a feszültsége, hogy vajon mennyire találjuk majd meg a közös hangot, hogyan sikerül egymásra hangolódni. Ezen kérdéseim megérkezésünk után szinte rögtön válaszra is találtak, mert a testvérekkel úgy köszöntöttük egymást, mint rég nem látott barátok. Mindig ámulatba ejt, hogy mennyire különleges Isten családjába tartozni. Hogy számomra addig ismeretlen embereket testvéreimnek szólíthatok és érezhetem a szeretetet, az összetartozást és a bizalmat.

Nagyon vártam, hogy igehirdetőből igehallgatóvá váljak és csak szívjam magamba a tanítást. Azt sejtettem, hogy ez a része is jó lesz, de azt nem, hogy ennyire. Maga az előadások tartalma, mélysége és üzenete is nagyon erős és lelkesítő volt, de az azt követő beszélgetések, bizonyságtételek, hozzászólások feltették az „i-re a pontot”. Úgy éreztem magam, mint amikor töltőre teszik a telefont. Éreztem, ahogy a lelkesedésem tüze elkezd fellobbanni. Megajándékozottnak éreztem magam. Nem csak lelkileg, de testileg is, ugyanis néhány testvér fizikai ajándékkal is készült, meglepetésünkre.

Többször is szóba kerültek azok a hívő elődeink, akik börtönt viseltek a hitük miatt. Fiatal lelkészként ezek a történetek nagyon bátorítóan hatottak rám, úgy éreztem új erőt és lendületet kaptam az ő hitük példájából.

Volt egy este, amikor a szabad ég alatt sütöttük meg a vacsoránkat. Ez a kötetlen együttlét lehetőséget adott a még kötetlenebb és spontánabb beszélgetésekre egymással. Jó volt még jobban megismerni egymás történetét, szolgálatát, küzdelmeit, gondolatait. Ottlétemnek, ha lehet ezt mondani, ez az este volt a csúcspontja. Rájöttem mennyire fontos, hogy tapasztalatainkat, hitbeli látásunkat, megosszuk egymással.

Nem tudnék kiemelni egyetlen nagy pillanatot, ami meghatározó volt a hétvégében, inkább a sok kicsi pillanat volt az, ami mégis változást indított el bennem. Változást a hozzáállásomban, hogy sokkal jobban merjem rábízni a gyülekezetet és a dolgaimat Istenre, legyek határozott azokban a helyzetekben, amikor egyértelműen valami nem tiszta dologról vagy bűnről van szó, és hogy merjem önmagamat is egészen rábízni Istenre, még ha nem is mindig értem, hogy mi miért történik.

Annyira feltöltődve sikerült hazajönnöm, hogy itthon azóta is érezhető a szolgálataimon ennek a hétvégének a hatása. Több visszajelzést is kaptam arra vonatkozóan, hogy mennyire erőteljesen használ az Úr egy-egy szolgálatom során. Ilyenkor mindig meghatódom, mert tudatában vagyok annak, mennyire nem érdemlem ezt a kegyelmet és ezt a kiváltságot, hogy engem használ az Örökkévaló a maga munkájában. De Ő mégis így döntött, amiért én egész életemet az Ő szolgálatába akarom állítani, hogy minél több emberhez jusson el a tiszta evangélium és minél többen juthassanak élő hitre, valódi megtérésre!

Hála és szeretet van bennem ezért a csendes hétvégéért, a szervezőkért, az ima-támogatásokért, az előadásokért, a beszélgetésekért és legfőképpen a hívő testvérekért, akikkel egymás hite által épülhettünk!

(OK)